Saját tapasztalatom szerint ilyenkor jót tesz nekem, ha kicsit kidühönghetem magam (a környezetemben levőknek persze ez ritkán jó) – legalább nem szorul belém, nem vagyok szorongós fajta –, de utána el kell kapnom azt a pillanatot, amikor a dühöngés és a tömény önsajnálat a semmibe mutat. Ahogy tudatosítom magamban, hogy most töményen sajnálom magamat, az amit teszek, az csupán önsajnálat, értelme semmi, abban a pillanatban átléptem az értelmes cselekvés útjára. Onnantól tudok azon gondolkodni, mit lehetne tenni. Mit lehetne tenni rövid és hosszútávon, mit lehetne tenni taktikai és stratégiai szinten. Mire hasznosíthatom akár a rossz érzéseket is magamban, a negatív energiát hogyan hasznosíthatom, hogyan foghatom munkára magamban – és máris jobb minden.
Ne hagyd magad! Ne hagyd magad elsüllyedni az önsajnálatban! Az önsajnálat rettenetesen sok energiát és időt vesz el tőled. Nem hagy józanul gondolkodni, akadályoz a cselekvésben, lebénít, fáradttá és idegessé tesz, még csak nyugodtan egy jót aludni sem tudsz,ha nagyon sajnálod magad.
Az önsajnálat ellen egyetlen orvosság van, a tudatosítása. Vedd észre, hogy amit csinálsz éppen, na az önsajnálat. Amikor magadban puffogsz, amikor sírdogálsz, hisztizel, csapkodsz – ki-ki vérmérséklete szerint - , amikor hagyod magad elsüllyedni a lelkizésben, érzelgésben, dühben, szomorúságban, haragban, amikor ugyanazt a problémát rágod percek, órák, napok, hetek óta, vedd észre, hogy ami fogva tart, az az önsajnálat. Vedd észre és tudatosítd magadban. Valahogy úgy, mint Esterházy Péter a Harmonia Caelestis folytatásában, a Javított kiadás-ban. „Az önsajnálatot, mely úgy tetszik, szintén reflexszerűen tör rám, ö –vel fogom jelölni, ö. A k a könny, az ö az önsajnálat. Akkor most elkezdem olvasni édesapám új történetét. ö ”
Egy bizonyos szinten túl, ami a probléma egészséges feldolgozásához szükséges, kár őrölni a saját idegeidet, monológokat tartani képzeletben annak, akire dühös vagy, és arra fordítani energiát, hogy hogyan cselekedhettél volna okosabban, ügyesebben, mit kellett volna máshogy csinálni. Vedd észre, amikor már nem te uralkodsz a mérgeden vagy szomorúságodon, hanem az rajtad! Vedd észre, mikor lazul az első düh fogása rajtad, és lépj ki belőle! Lépj a cselekvés útjára! Mit tegyek, hogy ez legközelebb ne így legyen? Ha már így adódott, hogyan tudok továbblépni, hogyan tudok előrefelé haladni?
Amikor eluralkodnak rajtunk az indulataink, az érzelmeink, akkor nem árt egy lépéssel messzebbről szemlélnünk saját magunkat. És egy kicsit hagyni, hadd tomboljon a szenvedély – ez jót tesz –, aztán kezünkbe venni az irányítást.
Amikor női személyes márkákon dolgozunk, sokszor találkozunk nagyon nehéz élethelyzetekkel. Gyerekeit egyedül nevelő, munkába visszatérni vágyó anyákkal, égbe szaladt törlesztőrészletek terhét nyögő családokkal, betegségekkel és balesetekkel, mindenfélével. Aki el tud szakadni attól az életzérzéstől, hogy „nekem milyen rossz” – az minden helyzetből tud továbblépni.
Figyeld magad! Még egyszer: figyeld magad!
