Huszák Alexandra a felnőttek között 2007-2008-as női bajnokságban mutatkozott be, 2009-ben az év magyar jégkorongozónője, 2012-ben (U18 divízió I női vb): legjobb csatár, majd legjobb góllövőés legjobb játékos, a torna legjobb csatára, gólkirálynő, legeredményesebb játékos és még folytathatnánk a sort, csupa-csupa kitüntető címmel.
Tudod, hány díjad van összesen?
Nem, már nem számolom.
Hogy kezdted?
Az óvodával jártam korizni, ott kérdezett meg egy edző, nem akarom-e kipróbálni a jégkorongot. A szüleim eleinte valami nőiesebb sportot szántak nekem, jártam is balettra, de nem jött be. Hat-hét éves lehettem, amikor elkezdtem hokizni, gondolták, majd megunom. De nagyon szerettem. És ahogy kezdtem egyre több eredményt elérni, eszem ágában sem volt abbahagyni.
Hogy zajlanak a napjaid?
Edzés, tanulás, alvás. Hétvégenként meccsek vannak, ritka, ha kimarad. Szezon vége után is van edzés egy darabig, aztán kötelező az egyedül edzés.
Nem nehéz egyedül?
Hú, de, nagyon nehéz. Nincs melletted, aki húzzon. Sokat számít, hogy Apa kijön velem, ő méri az eredményeimet. Vele jól tudunk együttműködni, ő is sportoló volt. Néha lazításképpen elmegyünk teniszezni is.
Értem, hogy ez egy életforma, és ragyogó eredményeid is születtek, de nem sajnálod a szabadidődet?
Sokszor volt olyan, hogy hívtak zsúrra, de nem mehettem, le kellett mondani róla. Nagyon nehéz lemondani ilyesmikről, de valamit valamiért.
Mindezek mellé hogy fér be a tanulás is?
Ebben az évben nagyon sok világverseny volt, és elég sokat rontottam. A kettőt egyszerre nem mindig könnyű. Szeretnék magántanuló lenni, de Anya szerint nem lenne hatékony. A csapatnak sincs edzése délelőtt, és tényleg logikus, hogy akkor iskolába menjek, de néha azt gondolom, úgy könnyebben meg lehetne oldani.
Milyen lelkiállapot egy versenyre készülni?
Az edzőm kialakítja, hogy addigra a csúcson legyek. Nem vagyok izgulós. Kimegyek a pályára és harcolunk. Lesz, ami lesz. Én a magam részéről mindent megteszek a győzelemért.
Hogy viseled a kudarcot?
Ahogy egy sportoló sem szeret veszíteni, így én sem. De a pillanatnyi rosszkedv és csalódottság után minden megy tovább, és a következő cél lebeg a szemem előtt.
Hogy alakul a következő éved?
A jövő évi eredmények már beleszámítanak a felvételibe, úgyhogy elég nehéznek ígérkezik az év. Lesz Bek selejtező, A csoportos 18-as VB, Divízió I felnőtt VB, olimpiai selejtező, ha pedig továbbjutunk, várhatók még az újabb fordulók is. Sokat utazunk is majd, Új-Zélandra, Barcelonába.
Olyankor kicsit a városra is van időtök?
Igen, van 1-2 szabadnap, amikor várost nézünk. Szinte bejártuk már a világot.
Mik a terveid hosszú távon?
A tengeren túlra szeretnék kijutni, úgyhogy várok, hátha akad szponzor is ehhez.
Ösztöndíjat néztél?
Lenne jövő évre, de az 50%-át nekünk kéne állni, és sajnos még úgyis drága.
A szüleid menedzselnek, ők segítenek tájékozódni, vagy egyedül is boldogulsz?
Igen, ők figyelik a lehetőségeket. Szükségem is van a segítségükre. Ugyanakkor az is igaz, hogy nagyon önálló vagyok. Tíz évesen repülőre tettek és egyedül mentem ki Svédországba edzőtáborba.
Miért keresel lehetőségeket más országban?
Magyarországon igazából nem látom a lehetőségeket. Van három nem túl erős csapat, és majdhogynem lehetetlen az élsport az én sportágamban. Most fiúk között játszom, ott tudok igazán fejlődni. Lányok között ez megállna. Kint – Kanadában, USA-ban – nagyon magas színvonalon játszanak, a jégkorong nagyon fontos sport. Ott már akkora a szintkülönbség a lányok és a fiúk között, hogy ott már nem játszhatnék fiúkkal.
Hány éves korig tervezhető egy élsportoló karrier?
35 éves koromig szeretném csinálni, ha sikerül.
Gondolsz arra, hogy mi lesz utána?
Még nem. Kicsit se.
Mi az, ami továbbtanulás szinten érdekes lenne számodra?
Mindenképpen sportos irány. A menedzsment érdekel.
Milyen érzés a nemzet sportolójának lenni, hogy sokan drukkolnak neked, veled örülnek?
Olyan vagyok, mint bárki más, nem tartom magam különlegesnek. Amikor ismeretlenektől levelet kapok, nagyon jól esik, és mindig meglepődöm, honnan tudja, hogyhogy észrevette, figyelte az eseményeket. De a hétköznapjaimban mindez nincs jelen.
Nincs olyan, amikor belefáradsz?
De. Amikor már az évi hetvenedik meccs után vagyok… Volt, amikor úgy gondoltam, abbahagyom. Olyankor sokat beszélgetünk az edzővel, átgondolom, és megyek tovább.
Amikor nyáron egyedül futok, fölteszem magamnak a kérdést, miért is kell ez nekem, miért csinálom az egészet. De tudom, hogy vannak céljaim. És ez visz tovább.
Nem vagy az a lelkizős típus…
Valóban nem. Tulajdonképpen el sem tudom képzelni máshogyan az életem. Hazamegyek az iskolából, eszem, aztán edzés, tanulás, alvás és vége van a napomnak.
Mi van a srácokkal, hogy fér bele az idődbe, hogy találkozz valakivel, randizz?
Elég nehéz emellett az életforma mellett, de most van egy barátom, aki szintén jégkorongozik, úgyhogy megérjük egymást. Akik korábban voltak, ők nem tudták elfogadni, amit csinálok, és szerették volna, hogy hagyjam abba.
Az föl sem merül, hogy egy szerelem miatt így dönts?
Ha már ennyit belefektettem lehetetlen.
Most mi jön, hogy telik majd a nyár?
Június 15-én vége lesz a sulinak, utána még lesznek edzések egy darabig, aztán edzőtáborból edzőtáborba megyek. Nyaralás nincs igazán. Maximum leugrunk 3-4 napra a Balatonra Anyáékkal.
Vannak olyan vágyaid, amikkel még mindig várni kell, mert nem férnek bele az idődbe, egy kis flangálás, vásárolgatás, házibuli…?
Ilyenek azért beleférnek! Szezonban azonban nem, akkor semmi kilengés.
A legnagyobb vágy, hogy elismert játékos legyek, világszinten. Tudom, milyen szinten játszanak a kortársaim Amerikában, sokat kell fejlődnöm, hogy súroljam az alsó szintet, de megvan a hitem magamban.
A te életkorodban még nem kérdés, de nyilván eszedbe jut néha, lesz-e majd családod, gyereked?
Még csak arra gondolok, hogy jó lenne. Hogy mikor, hogyan, miként, azt nem tudom. Lehet, hogy ez egy speciális társat igényel… Annyi már biztos, hogy hokis esküvőt szeretnék, jégkorcsolyával a lábunkon.
Olvasd és nyerj!
Immár hagyománnyá vált, hogy interjúalanyaink felajánlásából kisorsolunk egy-egy ajándékot, ami hozzájuk kötődik, az ő alkotásuk, művük. A kommentelők közül kerül ki a nyertes: a megjelenés után egy hétig lehet hozzászólni az interjúhoz, itt a honlapon.
Huszák Alexandra nagyon vagány ajándékost talált ki: egy mezet ajánl fel a nyertesnek.
Várjuk a kommenteket!
Kedves Olvasóink, ezt az interjúsorozatunkat nektek, rólatok készítjük. Fontosnak tartjuk és köszönjük is, ha ismerőseitek, barátnőitek közül ajánlani tudtok valakit, hogy bemutassuk az Önálló nők sorozatunkban. Vagy, ha szívesen jelentkeznétek saját történettel, küldjetek nekünk üzenetet az alábbi linken.
Huszák Alexandra eddigi legfiatalabb riportalanyunk 16 éves, de olyan eredményeket tudhat magáénak, ami nagyon komoly felnőtt teljesítménynek számít. Alexandra válogatott jéghokis.
