Picikét megfáradt csapat gyűlt össze aznap délután a Ladies Firs alkalmi tréningjére. Álláskeresésbe belefáradt fiatal lányok, akik kíváncsian várták, mi történik velük az elkövetkező néhány órában. A feladatok gyorsan oldották a kezdeti feszültséget és pillanatok alatt alkalmassá vált a csapat munkára, együttgondolkodásra, megosztásra, hisz alapvetően remek és kiváló képességű lányok jöttek össze. Hamarosan lényegi dolgokig jutottunk.
Anélkül, hogy sorra vennénk a forgatókönyvet, a következőkben összefoglalom azokat a sarkalatos témákat, amelyeket közösen átgondoltunk, reflektálva is ezekre.
Hozzáállás, elindulás a munkakeresésben
Az álláskereséshez, a gyakorlatban megtapasztaltak után, sokaknál kialakul az a viszonyulás, hogy kellemetlen procedúra, akár a fogorvos. Nyilván alapos okkal, hisz a hazai munkaadók nem tesznek meg azért mindent, hogy a lehető legkörültekintőbben kommunikáljanak az álláskeresőkkel. Ennek a kultúráját még tanulnunk kell. Sokan élik meg futószalagként az állásinterjút, és a legtöbb esetben egyáltalán nem kapnak utána visszajelzést. Személytelen, felejthető élmény, de a munkát kereső számára egy csalódással több. Természetesen az életutak sokfélék, így a mi lányaink is.
„Picit elkeserít, hogy a szóbeszéd és a tapasztalatok szerint is, az állások 80%-a ismerősökön keresztül terjed és csak a maradék 20% van meghirdetve.” (Bernadett)
„Kicsit össze voltam törve, mivel két kisgyermekkel egyedülállóként 43 évesen nem könnyű a mai viszonyok között munkát találni.” (Hajna)
„Eldöntöttem, hogy nem pályázok félig-jó állásokra, mert hiszek abban, hogy lesz egy olyan, amit teljesen rám szabtak, ahová boldogan járok be reggelente. Természetesen egészen más úgy munkát keresni, hogy nem nyomaszt az idő és rendszeres havi jövedelmem is
van, de sajnos érzem, hogy hamarosan váltanom kell.”
„Voltak kisebb csetlések-botlások, de közel 1 évig nem találtam munkát magamnak – most úgy fogalmaznék, magam sem tudtam, mit akarok, nemhogy a munkaadók.” (Zsófi)
„Hónapok óta rosszul éreztem magam a bőrömben, halogattam, amit már rég meg kellett volna lépnem. Felmondtam. Nagyon erősen szelektáltam az álláshirdetések között. Ebben sokat segítettek a barátaim, akik sorra küldték nekem a hirdetéseket. Így talált meg a Ti felhívásotok is.” (Orsi)
„A Ladies First Consultingnál volt életem első állásinterjúja, harmincéves koromig sosem kellett állást keresnem, mindig a munkák találtak meg.” (Tekla)
„Tudatosan keresek: beállítottam a Google Alerts-et, így mindig kapok egy e-mailt, ha új állásajánlat jelenik meg a neten, amiben az általam megadott kulcsszavak szerepelnek. Ennek köszönhetően nem csak az állásportálok, hanem a céges oldalak bújtatott hirdetéseit is "látom".” (Marianna)
CV
Amikor az életrajz került szóba, a lányok olyan szavakat használtak, mint CV-gyár és küldözgetés, amely úgyis hiába való, hisz „CV-olvasó gépezetek”. Kiderült, hogy a CV az egyik legnehezebb kihívás az álláskeresésben: professzionális mégis személyes képet adni magunkról, erős formai korlátok között.
„Az előrejutás és boldogulás kulcsa az önismeret. És ha hagyjuk, ez mágnesként vonzza magához a pozitív történéseket.” – fogalmazott Orsi, az egyik résztvevő. A tréning alkalmat adott a lányoknak arra, hogy egy újabb (szakmai és lelki) lépést megtegyenek az önismeretben, aztán elkezdjenek dolgozni ebben önállóan is. A komoly belső munka minden esetben fontos felismerésekhez vezet és abban segít, hogy fel merje vállalni ki-ki a maga képességeit és esetleges korlátait is.
”Eldobtam a sablonos motivációs levelemet és őszintén leírtam, hogy nem értek mindenhez, amihez szeretnék, hogy a leendő munkatársuk értsen, de a képességeim adottak, és ha kapok lehetőséget, akkor bizonyítani is fogom. Behívtak interjúra, ahol arról esett a legtöbb szó, hogy én milyen vagyok. Persze, a tudásom, a tapasztalataim is nagyon fontosak, de milyen a természetem? Képes vagyok-e előre nézni és mosolyogni teljesen abszurd helyzetekben? Milyen ember vagyok? És akkor eszembe jutott a személyes márka. Mi az, ami a többiektől megkülönböztet.
Egy héttel később újra behívtak, hogy közöljék, velem szeretnének dolgozni.
Biztos vagyok abban, hogy a jelentkezők között voltak szakmailag magabiztosabb és képzettebb emberek. A sikeremet a nyíltszívűségemnek és a bennem rejlő lehetőségeknek tulajdonítom.” (Orsi)
Állásinterjú
A másik kényes pont maga a személyes megmérettetés.
„Az ismerőseim többsége arra panaszkodott, nem is reagálnak. Én más problémával küszködtem: az esetek 90%-ában behívtak, azonban az interjúkon annyira izgultam, hogy irtózatosan szerepeltem.” (Zsófi)
„Január óta egy helyre sem hívtak be, de még nem tudtam magam túltenni azon, hogy frusztrál a magas elvárás nyelvi szinten.” (Norina)
Az állásinterjút több cikkünkben is érintettük, amelyek személyes márka témában készült írásainkban, amelyek alapvetően arra hívnak föl: „Légy megkülönböztethető.” (linkek min. 3 írásodhoz)
Értékelés, önreflexió
A tréning és a belső munka legfontosabb hozadékaként megfogalmazódhatnak olyan felismerések, amelyeket addig nem mondtunk ki, amelyek már ott mozogtak legbelül, de még féltünk szembenézni velük, vagy egyszerűen olyan bátorságfokot érünk el, hogy ki merjük mondani a legmélyebb vágyainkat. Megfogalmazódnak a célok, döntések születnek, mindez lendületbe hoz, irányba állít és energiákat szabadít fel, amelyet eddig esetleg a stressz, a keresés, az elégedetlenség vitt el. Kinek-kinek személyre szabottan.
Nyilván nincs egyforma ritmus és beérkezés, ugyanabból a csoportból teljesen másként élik meg a résztvevők a folyamatokat. De ez nem baj. Ha már eljutnak arra a nyugalom-fokra, hogy szabadok lesznek némi feleslegesen cipelt aggodalomtól, alkalmassá válnak az önreflexióra.
„Vállalkozáshoz nincs nagy bátorságom, de mozgatja a fantáziámat.” (Norina)
„A saját „márkámat” sajnos nem tudtam megtalálni, erre lehet, hogy nekem kevés volt az egy napos képzés, de …
…megismertem jó és pozitív beállítottságú embereket. Már ez maga nyereség. Ebből a kis csapatból sok erőt merítettem. Jó olvasni a pozitív példákat, gondolatokat, jó látni a kisebb-nagyobb sikereket.” (Hajna)
„Vágytam arra, hogy intelligens, okos, érdekes, szellemes nők között legyek. Mert ez inspirál és önbizalmat ad. Tetszettek a feladatok, bár volt, amelyik megijesztett. Pl. papírra vetni az álmainkat. Magamnak le mertem írni, nektek nem, ezért került X a nagy barna papírra. Itt tudatosult bennem a személyes márka fogalma és jelentősége. Igen, tudom, sok dologhoz nem értek. De nem ez a lényeg! Hanem, hogy sok másban jó vagyok, nagyon jó. És ezen van a hangsúly. Amit pedig nem tudok, azt meg tudom tanulni, mert szorgalmas vagyok és kitartó. És nagyon tudok küzdeni.” (Orsi)
„Talán jobb egy kis tóban nagy halnak lenni, mint egy nagy tóban apróhalnak – egyebek mellett erről is beszélgettünk a Ladies First Consulting énmárka-építő tréningjén, annak kapcsán, hogy a nagyvárosban, frissen költözöttként, nulla kapcsolatrendszerrel könnyebb boldogulni álláskeresőként, vagy pedig elismert munkaerőként, több éves szakmai múlttal, jól kiépített kapcsolatrendszerrel, a kis tónak minősülő vidéki városban esélyesebb.” (Tekla)
Hogyan tovább, mit is akarok valójában?
Az önismeret lehetővé tesz egy következő, sokszor katartikus lépést: képessé válunk a döntéshozatalra.
„Elindítottatok azon az úton, hogy higgyek jobban magamban, tartsam magam különlegesnek, egyedinek és ennek szellemében pályázzam az állásokat. Az új motivációs leveleimet, cv-imet is így írom/írtam meg. Bízom benne, hogy a HR-esek is felfigyelnek rá! Óó, és még valamit: ahogy ültem nálatok a tréningen, akkor ugrott be a jövőbeli vállalkozásom neve! Fel is írtam ott helyben a kis lila füzetbe. Lefoglaltam hozzá egy blogcímet és hamarosan elkezdem írni, természetesen valami nagyon speckó témában!” (Marianna)
„Az kezd kitisztulni, hogy csak szervezéses munkát szeretnék elvállalni!” (Norina)
„Amiben kézzel foghatóbb eredményeim vannak, az a jelenlegi tevékenységem. Próbálok minél többet kifelé áramoltatni, és akkor előbb-utóbb kell, hogy befelé is áramoljanak a lehetőségek.” (Hajna)
„Két hete megkeresett egy sikeres cég alapítója és pr igazgatója. Az első infók alapján azt gondoltam, hogy egy blogot kellene nekik felépítenem, de a személyes találkozó során kiderült, hogy ennél sokkal többet akarnak tőlem. Online kommunikációért felelős vezető pozíciót ajánlottak a számomra olyan kondíciókkal, amire még csak álmomba sem gondoltam. Angol-magyar tulajdonú biotermékeket forgalmazó cég, amely családi vállalkozásból lett nemzetközi nagyvállalat. Fantasztikus fiatal csapat, úgy érzem magam, mintha külföldön lennék. Mivel ez próbaidő, a részleteket még nem osztom meg.” (Nóra)
”A tréning varázsütésre (lehet, hogy akkor szóródott ki a tündérpor...) megszilárdította bennem azt az addig csak lazán körvonalazódó felismerést, hogy csak egyféle utam van, ha a munkához fűződő viszonyomat szeretném rendbe tenni. Az tudatosult bennem azon a szép délutánon, hogy muszáj arra összpontosítani az energiáimat, figyelmemet, amiben én jót (ami belőlem a legjobb) tudok nyújtani a munkában. Nem az fontos, hogy százféle feladatot el tudok látni, és várom az elismerést a főnökeimtől, és közben halálosan elfáradok. Attól fogva így dolgozom a jelenlegi munkahelyemen is, és összehasonlíthatatlanul jobban érzem magam. Aztán nyeltem egy még nagyobbat, és elvállaltam külső munkatársként egy cégnél egy olyan munkát, amelyben rengeteg izgalmas feladatot látok, és amely bizony mozgósítja az összes, korábban mélyen eltemetett kreativitásomat. Most kísérleti szakaszban vagyok, és ha olykor mégis elvesztem a bátorságom, csak felidézem a tréningeteken nyert felismerést!” (Dóri)
Köszönjük a Lányoknak, hogy megosztották velünk a tapasztalataikat! Reméljük, hogy számotokra is hasznosak és legalább annyira lelkesítők, mint számunkra.
Hát nem nagyszerű, hogy ilyen munkánk van?!
Nemrégiben ország-világnak tudtul adtuk, új munkatársat keresünk, aztán beszámoltunk arról is, hogy kiválasztottuk őt, a többieknek pedig tréninget tartottunk, hogy segítsük őket a további álláskeresésben. Azóta is együtt vannak, Facebook-csoportot hoztak létre, állásajánlatokat és csalódásokat osztanak meg, biztatják egymást, és alkalmanként jókat kávéznak.
