Molnár-Bánffy Kata

Örülünk a vakációnak. Meg halljuk is mindenhonnan, hogy örülünk neki: az évzárón az igazgatóktól, az utcában a gyerektelen vagy már a gyereknevelő korból kinőtt szomszédoktól és ismerősöktől, a boltosnénitől, aki a jégkrémet adja, még a paptól is a szószéken. És persze a sajtótermékekből is tudjuk, mennyire örülünk: olvassuk, látjuk, halljuk, jaj de jó, itt a vakáció. És tényleg jó, látjuk a gyerekeken, sőt láttuk már egy hónapja, hogy ebből előbb-utóbb vakáció lesz és az nagyon kell nekik. De azért nekünk, ugye, dolgozó anyák és dolgozó apák, nagyon nagy levegőt kell vennünk ehhez a végtelen hosszú 11 hetes nyáriszünethez itt Magyarországon.

Németh Ági

"Elmegy az ember életkedve, ha végignézi a játszótéren annak a sok életunt anyukának az arcát…” – mondta saját szülinapi buliján Ádám, férjem egyik barátja, akit a nagyon rendes fickó kategóriában is kirívóan melegszívűnek és érzékenynek tartottam. Bár keményen koppantak ezek a szavak az ünnepi hangulatban, éreztem, hogy ezt az Ádám szájából különösen kegyetlennek tűnő mondatot nem lehet az érzéketlen férfi toposzával elintézni. Vagy van benne valami, vagy nagyon nem ért valamit ez az arany ember. Gyanús, hogy leginkább mindkettő.
 

Molnár-Bánffy Kata

Különösen olyankor, amikor baj van: félsz, szorongasz, elbizonytalanodsz, aggódsz, ideges leszel, feszült, hisztis – szóval ha az érzelmeid hirtelen befolyásolni kezdik a viselkedésed és a gondolkodásod, és beleszólnak az aktuális döntéseidbe, nos ilyenkor fontos, hogy reflektálj magadra.

Amúgy is hajlamos vagyok hinni abban, hogy nem baj, ha mindig tudatában vagyunk annak, hogy éppen mi történik velünk és bennünk. Az öröm pillanataiban azonban átengedheted magad a felszabadultságnak, elengedheted a benned levő gyereket, hadd ugráljon, tomboljon, szaladjon körbe a ház körül, visítson vagy szertelenkedjen. Amikor azonban a feszültség rád ül, amikor érzed, hogy valami nem oké, valami nyomaszt, akkor jó tudni, kell tudni, mi az, ami idegesít. És állati fontos, hogy őszinte legyél ilyenkor önmagaddal.

Molnár-Bánffy Kata

Vannak olyan szakmák, amelyekhez „mindenki ért”, és amiről sokszor kissé megvetőleg, cinikusan beszélünk – mindenki ért a focihoz, a marketinghez, és a „píáros” az egy igen rosszízű kifejezés néha, amikor azt tapasztaljuk, hogy valami köré nagy lufit fújnak, szép csillogóra festik, pedig esetleg nem is ér annyit, vagy nem derül ki, hogy tényleg olyan értékes-e, mint ahogy beállítják.

Pedig (ezt csak akkor olvasd tovább, ha nem vagy szakmabeli, mert ha az vagy, akkor úgyis tudod), hogy nagyon hasznos tud lenni egy olyan munkatárs, aki szakavatottan dolgozik egy vállalkozás, egy intézmény, egy rendezvény, egy személyiség, egy település, egy iskola jó hírén.

Mert van jó PR és van rossz PR.

Molnár-Bánffy Kata

Megint egy vendégbloggert hoztam. A pápaválasztás apropóján szeretném teljes egészében közölni itt - mert fogadjunk, hogy csak kevesen ismeritek - II. János Pál Pápa levelét, amely a nőknek szól. 

"Hivatkozván arra, amit abban a dokumentumban írtam, szeretnék most közvetlenül fordulni minden egyes nőhöz, hogy együtt gondoljuk végig a nők mai helyzetének problémáit és kilátásait, s közben különösen 'a nők méltósága és jogai Isten igéjének fényében' témakörrel akarok foglalkozni" - írja a levélben, melyet 1995-ben a Nők Negyedik Világkonferenciája alkalmából adott ki, amelyet Pekingben tartottak. 

Nem akarnám ezen a blogon mindenféle hardcore katolikus dokumentumokkal fárasztani a nagyérdemű közönséget, de ez a levél, legalább most ebben a történelmi pillanatban, amikor a világ az új pápára figyel, akiről máris azt rebesgetik, hogy a női emancipáció ellenfele lenne, nos ebben a pillanatban, egyszer a sok évben, talán egy ilyen könnyen emészthető és témába vágó dokumentumot mégis szívesen elolvastok itt. 

(A képen együtt látható a három pápa: II. János Pál, XVI. Benedek és Ferenc.)

Molnár-Bánffy Kata

A nők foglalkoztatásával lassan egy éve miniszteri biztos foglalkozik a Nemzetgazdasági Minisztériumban. És én bírom ezt a miniszteri biztost. Először is mérnökből van, a számok érdeklik, az adatok, a tények - nem az úgynevezett nőpolitikában annyira megszokott demagóg rizsa. Nem hisz el semmit elsőre: feltúrja a leghitelesebb kutatási anyagokat, statisztikákat, és számol. És ha már kiszámolta, akkor nem értelmez semmit magában. Nem egy számot mutat fel, vagy egy arányt, és nem minősíti azt magában - hanem megvizsgálja ugyanazt a számot elölről, hátulról, alulról, felülről, összefüggéseiben mutatja meg, teszi érdekessé. Szalai Piroskával együtt dolgozunk egy ideje - megtiszteltetésnek érzem -, és ennek a munkának mintha kezdene beérni a gyümölcse. Tegnap a KSH - egyelőre elemzések nélkül - közzé tette a legfrissebb, 2012-es foglalkoztatási statisztikákat. Piroska pedig rögtön feldolgozta azokat. Engedjétek meg, hogy rendhagyó módon most - afféle vendégbloggerként - az ő elemzését tegyem közzé a blogon.